A szultáni birtok Kecskemét térségében elpusztult települései közé tartozott a Ballóság és Therekegyháza puszta. A török kiűzése utáni évszázadok szinte nyomtalanul peregtek el a mai Helvécia területén. Az 1870 után a történelmi borvidéket elpusztító filoxéravész értékelte föl a gyökértetűtől védett homoki területet. Kiderült, hogy a laza, homokos talajba belefullad a kártevő. Addig csak kevesen "hátha alapon" próbálkoztak a fürtös, bogyótermésű növénnyel. A hajdani Kentyegházán Sigray János és neje, Jalsoviczky Karolin 3 holdon kísérletezett, sikerrel. Mások is követték a több száz holdas birtokosok példáját. Kiderült, hogy jól fizet a gyümölcs is. A századfordulón már jó híre volt a köncsögi szőlőnek, diónak, almának.Nevét és határainkon túli ismertségét azonban egy svájci születésű pedagógusnak köszönheti Helvécia. Báró Eötvös József kultuszminiszter hívta 1870-ben Magyarországra Heinrich Eduard Weber svájci képezdei tanárt. Első munkahelyén, Balatonfüreden ismerkedett meg magyar szőlősgazdákkal, a filoxéra pusztításaival. A munkát az emberformálás legfőbb tényezőjeként tekintő tanár által vezetett oktató-nevelő szeretetház is foglalkozott szőlőműveléssel. Ügyintézés közben ismerkedett meg az 1883-ban alapított, nemesített szőlővesszőket százezer számra előállító kecskeméti "kormányszőlő" felügyelőjével. Gábor József összehozta Miklós Gyulával, a telepítések kormánybiztosával. Beavatta nagy tervébe: 200 családnak megélhetést adó szőlőtelepet kíván létesíteni a Duna-Tisza közén. A politikus ajánlotta elgondolásai kivitelezésére Kecskemétet. A helyi közgyűlés, és mindenekelőtt Lestár Péter polgármester támogatta Wéber Ede földvásárlási kérelmét. A th. bizottság azzal a feltétellel szavazta meg 1891. november 20-án 2000 hold eladását, ha azonnal megkezdik a telepítést. Megkapták az ígéretet. Az időközben megalakult, svájci és magyar polgárokat egyesítő "Helvetia" közbirtokosságnak egy esztendő múltán hivatalosan is átadtak a Ballószög-dűlőben mintegy 600, a Fehértó-dűlőben hozzávetőlegesen 1400 katasztrális holdat.

1892 tavaszán bandukolt ki a kecskeméti állomásról a pusztába a Zala, kisebb részből Veszprém megyéből érkezett, megélhetést itt remélő 88 magyar és 17 német anyanyelvű család. Új lakóhelyüket ettől kezdve nevezték az alapító iránti tiszteletből Helvéciának. A következő év őszén már 129 ki alapterületű ház adott oltalmat az embertelen nehéz munkát végző telepítőknek. Megnyílt az első bolt, még az ezredévi ünnepségek előtt felépült az első iroda, orvosi rendelő és szülésznői lak. (Igaz, hosszú évtizedekig nem tudtak állandó orvost letelepíteni.) A Helvéciát érintő vasútvonal átadása után egy évtizeddel, 1905-ben megkezdődtek a további fejlődés főbb feltételei. Kiegyeztek 79 telepessel, akik örök tulajdonul 3 holdat, 1 holdat pedig használatra kaptak. Weber Ede a vasútállomás közelében a miremári kastély mintájára új lakóházat és alatta hatalmas pincét, valamint présházat építtetett.1898-tól többször eladtak egyszáz-többszáz holdat. Magát a szőlőtelepet 1911-ben az Országos Földhitelintézet vásárolta meg. Az általuk alapított részvénytársaság részvényeit egy gyöngyösi érdekeltség szerezte meg.

Az első világháború kitörésekor már 1300-an laktak a pusztán. Közülük több mint 200-an harcoltak az európai csatatereken. Az alapító svájci állampolgár fia, Wéber Aladár huszárkapitányként szerelt le. Talán a 24 hősi halott iránti tiszteletből létesítettek Kecskemét óriási határában az elsők között köztemetőt Helvécián. Több mint 20-an rokkantan kerültek vissza családjukhoz. Az életmódot is meghatározta a birtokszerkezet átalakulása. A harmincas évek második felében 10 holdig terjedő nagyságú törpebirtoka 180, kisbirtoka (10-100 holdig) 60 gazdának volt, ennél több földet 3-an birtokoltak.1944. október utolsó napján foglalták el a szovjet csapatok Helvéciát. 1949-ben a bekötőúttal, a Kecskemét-kiskőrösi keskeny vágányú vasútvonal üzembe helyezésével közelebb került Helvécia az 1950-től megyeszékhely Kecskeméthez. Két év múltán adták át az első mélyfúrásos kutat. 1961-ben gyulladtak ki az elektromos lámpák, de csaknem évtized kellett a villanyvilágítás általánossá válásához.1952-ben a helyi szövetkezetek 7542, az állami szektor gazdaságai 5356 kat. holdon gazdálkodtak. Mindössze 627 kat. hold maradt a magángazdáknak és egyéb célokra.Az állami gazdaság megalakulása elősegítette a népességszám növekedését. 1970-ben 4360 főnyi volt a jelenlévő népesség. A rendszerváltás, gazdasági szerkezet átalakulás Helvéciát is jelentősen érintette. Megszűnt, felszámolás alá került az Állami Gazdaság, mely még 1989 nyarán is csaknem 1 000 alkalmazottal, munkavállalóval dolgozott.A lakosság nagy része továbbra is a mezőgazdaságból él, őstermelőként vagy kisvállalkozóként. Hegede István évelővirág-kertészete, a Müller Kertészet, valamint Bakró Jenő kertészete működik sikeresen.