Pannóniát és Dácziát a rómaiak uralták, amikor Kr. u. az I-II. században iráni eredetű elemekkel kevert jazyg-szarmata lovas nomád nép telepedett le a Duna-Tisza köze és Kecskemét területére. Ezt bizonyítják azok a római provinciális gyártmányú edénydarabok és más használati eszközök, melyeket itt találtak. A közeli Bócsán és Szabadszálláson feltárt Kagán-sírok erősítik azt a vélekedést, amely szerint itt, a két folyó között volt az avar birodalom központja. Helvécián először 1936-ban bukkantak leletre erre vonatkozóan. 

A puszta területe a Hunyadiak birtokában is volt, akik Lábathlani János csongrádi főispán nevére íratták hűséges szolgálatáért. Kecskemét neve a Kecskemenet és Partoskás régi elnevezésekből származik. Az elnevezés utal a táj sivár jellegére, legelőinek silányságára, hiszen csak "bürgejárásra" volt használható.

Több pusztán népes községek alakultak ki, leginkább a török hódoltság utáni időkben, melyek közül néhány a mai napig is létezik pl. Ballóság, ma Ballószög, Therekegyháza, ma Kerekegyháza, elnevezéssel vagy Matkó és Köncsög puszta. Az elpusztult községek templomromjai még felfedezhetők a kecskeméti tanyákon. A török horda támadásai elöl sokan a városba költöztek, de megtartották vidéki házaikat, birtokaikat. Ekkor alakult ki az e vidékre jellemző tanyarendszer.

Színes vásárokat tartottak a környék lakosai pl. Fehértó környékén. Híres legendák, mende-mondák maradtak fenn a betyárvilágról, a "csángók-betelepülők" és "ótott cigányok-bennszülöttek" örökös harcáról. Ezek a bennszülöttek ellenséges indulatú, gyűlölködő, kultúrát nem ismerő juhászok voltak, akik állandó garázdálkodásaikkal folyton zaklatták a szorgalmas nép nyugalmát. A betyártörzsek leginkább az évtizedek óta megengedett szabadlegeltetés betiltása miatt lázongtak, mert juhnyájaik szegényebb legelőkre szorultak. A helybéli emberek elmondása szerint Köncsögpusztán található a híres betyár, Rózsa Sándor búvóhelye is, melynek szerteágazó alagútrendszere van.

A környéken több vízmeder volt, ilyen a már említett Fehértó, mely a szó szoros értelmében is tó volt akkoriban, vagy Matkópusztán a Kocsis tó és Köncsögpusztán a Ludas tó. Mára már az elhibázott belvízelvezetés és az aszály e kistáj tavait folyamatosan elapasztották. Nyaranta medrükben fű nő és állatok legelésznek rajtuk.

A század elején a környék lapályából kiemelkedett egy tekintélyes rész, melyet Strázsahegynek hívtak. Tengerszint feletti magassága 132 méter, Kecskemété 121 méter. Nevét még a régi időkből hozta magával, melynek története röviden a betyárokra vigyázó, vagy birkáikat a tilosban legeltető juhászokra felügyelő őrzéssel kapcsolatos. A Strázsahegynek több funkciója is volt és több monda kering róla, mely a török időkhöz nyúlik vissza. Sajnos ez a természeti sajátosság ma már nem létezik.